Sok év szakmai tapasztalat után még ma is elcsodálkozom azon, hogy milyen keveset törődnek a betegek az egészségük megőrzésével. Traumatológusként sokszor fordulnak hozzám különböző jellegű ízületi fájdalmakkal. A röntgenfelvétel után riadnak meg, amikor kiderül, hogy a diagnózis ízületi porckopás, artrózis. Rákérdezésre gyakran elmondják, hogy voltak már előjelek, reggeli ízületi merevség, járási nehezítettség, csökkent munkabíró képesség, ízületi duzzanat formájában, ezt azonban nem vették komolyan, az életkor velejárójaként kezelték. Pedig az ízületi porckopás nem életkor függő. Nagyon sok külső tényező és az emberi szervezet belső hírvivő anyagainak a bonyolult kölcsönhatásaként jön létre. Az ízületi porc – mint majdnem minden szövet az emberi szervezetben – képes a megújulásra. Felépítő és lebontó folyamatok következtében formálódik. Ha a lebontó folyamatok kerülnek előtérbe, kialakul az artrózis. Az ízületeket érintő egyik leggyakoribb probléma során az ízületeket borító porc elvékonyodik, töredezetté válik, majd lassan felszívódik. A porckopás általában lassan alakul ki, és bár egyes esetekben nem okoz tüneteket, a panaszok gyakran odáig fajulhatnak, hogy a mozgás jelentősen beszűkül, a betegek pedig komoly fájdalmakat élnek meg.
