Egy világbajnok vízilabdázó harca a cukorbetegséggel

Olivér, mi már tudunk rólad néhány dolgot, de mesélj olvasóinknak magadról, mondj 3 olyan tulajdonságot, amit valószínűleg kevesen tudnak rólad.

• Az eltökéltségem, pontosabban, ha valamit elkezdek, akkor azt végigviszem, legyen ez bármilyen cél, én mindig 100%-ot teszek bele. A kitartásom, hogy soha nem adom fel és a harmadik a nagylelkűségem, hiszen 3 testvérem van, velük kapcsoltban már korán kamatoztathattam ezt a jellemvonásomat.

Ha nincsenek edzések és nincs suli, akkor mivel töltöd a szabadidőd, mi az, ami a leginkább feltölt?

• Próbálom a hiányosságaimat pótolni, legyen az iskola, tantárgyak pótlása vagy ha edzésen esetleg nem érzem magam elég erősnek, akkor ezekbe fektetem az időmet. Ilyenkor a szabadidőmet is arra használom, hogy fejlesszem magam. De, ha éppen kikapcsolódásra vágyom, akkor gyakran játszom a testvéreimmel, kutyázok vagy meglátogatom a szeretteimet.

Mi a legfelszabadultabb publikus élmény az életedből, amikor leginkább érezted magadban a „flow” -t?

• Tavaly nyáron a 2004-es válogatottal készültem a világbajnokságra és sikeresen bejutottam a keretbe. Ezt követően el kellett utaznom Belgrádba, ahol a vb-t tartották és végül megnyertük és talán utána éreztem magamban, hogy ez igen, megcsináltuk.

17 éves vagy, érettségi előtt állsz, hogyan tudod menedzselni az idődet iskola és sport között?

• Próbálom mindkettőt a maximumon csinálni, de ez nagyon nehéz, mert általában az egyik a másik rovására megy. Általában reggel az iskolában kezdem, majd jövök a délelőtti edzésre és vissza a suliba. Miután hazaérek még vár a pótlás, tanulás, majd megint edzés. Tehát nagyon nehéz úgy alakítanom, hogy mind a kettőben 100%-ot nyújtsak. Az alvásidő az elmúlt időszakban lecsökkent, de mindenre odafigyelek, így a regenerációra is. Szerencsére jól megy a tanulás, így ezzel sincs gondom.

Hogyan derült ki, hogy 1-es típusú cukorbeteg vagy?

• 2 évvel ezelőtt, nyáron derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Egy edzőtáborban voltam a csapattal és már ott látták rajtam, hogy nagyon el vagyok fehéredve, nem is éreztem magam jól. Aztán egy hét alatt lefogytam 8 kilót, ott már tudtuk, hogy valami komolyabb probléma van. Ekkor bevittek a kórházba, csináltak egyből egy vérvételt, magas volt a cukrom, így kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Egy hetet a kórházban kellett töltenem, majd szerencsére kiengedtek.

Hogyan hatott rád, mint az SZVE feltörekvő tehetségére ez a hír?

• Egy világ tört össze bennem, nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni magammal. Ugyebár itt a cukor a téma, mindenki eszi, szinte mindenben van és alapvetően segít a sportban is, de mondták, hogy sajnos mellőznöm kell és édesítőszerekkel egyébként is lehet pótolni. Cukros ételeket is lehet enni, csak ésszel. Azt javasolták, hogy sportoljak tovább, mert a mozgás leviszi a vércukorszintet. Na most nekem megszabták, hogy két hónapig ne csináljak semmit, de engem kedden kiengedtek és már pénteken edzésen voltam, így gyorsan túltettem magam rajta.

Miben befolyásolta a jelenlegi edzéseidet, életmódodat a diabétesz kezelése?

• Sokkal inkább odafigyelek mindenre, de legfőképpen arra, hogy mikor, mit és mennyit eszek. Előtte azért nem volt meg ez a rendszer az étkezéseimben. A cukorbetegség arra világított rá, hogy nem lehet csinálni ezt az össze-visszaságot, abból fakadóan sem, hogy kezdek belecsöppenni egy profibb életbe. Mindent szépen ki kell mérni, oda kell figyelni.

Mit gondolsz arról, hogy a cukorbetegség megfelelő kezelésével lehet-e teljes életet élni?

• Az elején még azt hittem, hogy nem fog menni, de másfél év elteltével már én is úgy gondolom, hogy mindez lehetséges, hiszen nem úgy kell erre gondolni, mint egy betegségre, hanem inkább, mint egy állapotra. Minél hamarabb elfogadja ezt valaki, annál könnyebb lesz az ezzel való együttélés.

ZUE Online Patika – Zöld Út Az Egészséghez