Egyre többen keressük csendben az interneten a választ arra a kérdésre, hogy miért érezzük magunkat folyton fáradtan. Valami, amit mindannyian érzünk, de igazán sosem értünk. Reggelente ébredés után újra és újra azon kapjuk magunkat, hogy nem éreztük a pihenés hatását – mintha még kimerültebbek lennénk, mint lefekvéskor. A délutáni fáradtsági hullám is egyre mélyebben érint minket.
Annyira megszokottá vált ez az állapot, hogy már a cégek is viccet űznek belőle, különböző reklámokban és kampányokban használják fel a délutáni fáradtságunkat, hogy valamilyen üdítőt, energiabombát vagy táplálékkiegészítőt eladjanak nekünk, ami szerintük – legalábbis ideig-óráig – megoldja a problémát.
De ez nem egy olyan cikk lesz, amely azt mondja, hogy "aludj többet" vagy "tedd le a telefonodat lefekvés előtt", bár ezek is valóban hasznos tanácsok lehetnek. Most azonban egy másik szempontból szeretném megvizsgálni ezt a kérdést. Lépjünk egy lépést hátra és messzebbről nézzük a képet, hogy lássuk, miért vagyunk ennyire fáradtak. Sok mindennek köze van ahhoz, ami jelenleg történik – nemcsak az éjszakai pihenésünkkel, hanem azzal is, hogy mi történik napközben.
Most azért vagyunk itt, hogy megnézzük, milyen folyamatok zajlanak le az agyunkban a nap során, ami a délutáni vagy estére érzett fáradtságot okozza, valamint hogyan befolyásolja az alvásunk minőségét és azt, hogy ébredéskor érezzük-e valóban a kipihentséget. Az is lehet, hogy a modern életünk mélyebb evolúciós problémákkal is küzd – olyan aggyal élünk, ami nem teljesen illik a világhoz, amelyben élnünk.