Szerző:
Dr. Sovány Tamás
A lizozim, vagy más néven muramidáz elnevezés egy természetes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkező enzimcsaládot takar, mely a gerinces élőlények nagy részében megtalálható [1]. Felfedezése és elnevezése Sir Alexander Fleming, a penicillin atyjának nevéhez fűződik, aki 1922-ben izolálta légúti váladékból, majd számos egyéb testnedvből, könnyből, nyálból, gyomornedvből és vérből is sikerült kimutatnia [2]. Tanulmányában figyelemreméltó baktériumellenes hatásról számolt be. Felfedezéséhez egész életében speciális kapcsolat fűzte, többször kiemelte, hogy ez az anyag meglehetősen alulértékelt a természetes immunitás megítélése szempontjából, és szerinte a penicillinnél jóval nagyobb érdeklődést fog kiváltani a jövőben [1,3].
Jóslata, csaknem 100 évvel a felfedezés után beteljesedni látszik, hiszen az antibiotikum rezisztens baktériumtörzsek egyre gyakoribb előfordulása miatt az enzim újra a kutatók érdeklődésének középpontjába került, bár megjegyzendő, hogy a lizozimmel kapcsolatos kutatások változó intenzitással, de folyamatosan folytak az elmúlt időszak során.