Vissza

Mit óhajt ma vacsorára? Nobel-díjat!

#SzentGyörgyiAlbert élete bővelkedett kalandokban, ezekből pedig a számunkra 10 legkedvesebbet osztjuk meg Önökkel a következő napokban. Íme elsőként a #127éve született tudós legfontosabb vacsorájának forgatókönyve.

A C-vitamin létezése az 1930-as években már körvonalazódott a világban, a megoldandó problémát viszont az okozta, hogy nem sikerült meghatározni a vitamin pontos kémiai szerkezetét. Szent-Györgyi Albert mindaddig a mellékveséből vont ki egy anyagot, viszont csak akkor tudta analizálni, amikor a „napfény városában”, Szegeden a paprikát vetette vizsgálat alá. Egy interjúban mesél arról a hihetetlen vacsoráról, ami komoly szerepet töltött be a Nobel-díj elnyerésében.

„Egy este a feleségem paprikát adott vacsorára, amit nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt megmondani. Nézve a paprikát az jutott eszembe, ezt a növényt én még sosem próbáltam ki, és azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba ahelyett, hogy megegyem. Még aznap éjjel tudtam, hogy ez egy kincsestárháza a C-vitaminnak. Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. A másfél kilót szétosztottam az egész világon, onnan tudtuk meg, hogy micsoda. Ennek a következménye, hogy máma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek egyik nagy kútforrását.”

Szent-Györgyi 1931-ben aszkorbinsavat tudott kinyerni a paprikából, így büszkén jelenthette be, hogy nagyobb mennyiségben képes előállítani C-vitamint. A közvélekedéssel ellentétben viszont nem elsősorban a C-vitaminért kapta meg végül 1937-ben a Nobel-díjat, hanem a biológiai oxidációs folyamatok kutatása terén elért felfedezéséért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére.

Interjú forrása: https://www.youtube.com/watch?v=dIw-YO78Jr4
A képeket a szegedi Móra Ferenc Múzeum biztosította.