Nobel-díjas Professzorunk, aki imádott viccelődni

Szent-Györgyi Albert azért ment ösztöndíjjal Cambridge-be, hogy a titokzatos anyagot, amit mellékvesében talált, végre izolálhassa. Abban az időben azt gondolta, hogy „ennek az erősen redukáló anyagnak a mellékvesében sajátos szerepe van”, vagyis valamilyen hormonról lehet szó. Kollégáit azonban igencsak meglepte, hogy ugyanez, vagy ehhez nagyon hasonló anyag a citrom és a káposzta levében is megtalálható.

A sikert rendre kudarcok teszik próbára

Mint vegyész, Szent-Györgyi először a kémiai analízishez szerette volna kristályosítani az anyagot, hogy aztán biológiai tulajdonságait határozza meg. Kezdeti próbálkozásait rendre kudarcok kísérték, így tehetetlennek érezte magát. A legnagyobb probléma az volt, hogy a keresett anyag a mellékvesében csak mikroszkopikus mennyiségben volt jelen, és Albert egészen egyszerűen nem tudott elég mellékvesét szerezni a munkájához. Szent-Györgyinek végül sikerült narancs- és káposztaléből közel egy grammnyi kristályosított anyagot előállítania, ebből pedig már meg tudta határozni, hogy az anyag egy szénhidrát.

Akkor eredményes, ha nyilvánosságot kap

A cambridge-i Hopkins professzor arra motiválta Szent-Györgyit, hogy minél hamarabb publikálj eredményeit, mivel azok már világszerte kezdték felkelteni a biokémikusok érdeklődését: amikor elküldte munkáját a szakmában elismert Biochemical Journalhoz, el kellett végre döntenie, hogy milyen névre kereszteli az addig csak „Szent-Györgyi-féle anyagnak” nevezett vegyületet.

Ismerve szabad szellemű természetét, ravasz humorérzékkel az „Ignose” nevet javasolta: a latin „ignosco” [„nem tudom”] kifejezés végét az angol helyesírás szerint „-ose”-ra cserélte, ami egyben a cukrok nevének végződése is: [-óz].

Humorral szebb az élet

Az újság szerkesztőjének, Arthur Hardennek nem igazán ment át Szent-Györgyi humora, ezért Hopkins professzor arra figyelmeztette a tudóst, Harden remek kritikus, viszont „túlságosan is gyanakvó, ha valaki a fantázia világába kalandozik”. Szent-Györgyi újra beküldte munkáját a laphoz, ezúttal is humorral fűszerezve, az „Ignose” [nem tudom] után immáron a „Godnose” [„Isten tudja”] névvel illette a vegyületet. A szerkesztőt megbotránkoztatta, hogy másodjára is vicc kapott helyett a tudományos felfedezés küszöbén, ezért azzal informálta Szent-Györgyit, hogy ha nem képes tisztességes nevet adni a vegyületnek, akkor elutasítja a cikket és nem engedi publikálni. A tudós vonakodva ugyan, de belement Harden névjavaslatába, így 1927-ben a „hexuronsav” izolálásáért kapta meg a filozófia doktora fokozatot a Cambridge-i Egyetemen.

A Professzor, aki mindig magyar maradt

Szent-Györgyi Albert cambridge-i tartózkodásának legfontosabb eredménye mégis a jellemében és a szemléletmódjában bekövetkezett változás volt, ugyanis bár kissé britté vált, de sosem vesztette el a humorral teli, érzékeny magyaros temperamentumát.

Csak tweed-öltönyt hordott és pipázott. 

Forrás: Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert, Typotex, 2004

A képeket a Móra Ferenc Múzeum biztosította.

Önnek ajánljuk