Kalcium

Az emberi test körülbelül 1000 g kalcium-raktárral rendelkezik, aminek döntő többsége (99%-a) csontokba, fogakba épülve tárolódik, kalcium-hidroxilapatit formájában, mint szervetlen alkotórész. A maradék 1%-nyi kalcium a sejtmembránban és a sejtek közötti térben raktározódik, fontos szerepet betöltve az erek, izomszövetek és hormonok működésében.

Adagolás

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által meghatározott ajánlott napi beviteli érték felnőtteknél 800,0 mg, ajánlott felső határértéke pedig 2500,0 mg naponta.

Csecsemőknél (7-11 hónapos) a becsült átlagos kalciumbevitel igénye 60%-os felszívódással kalkulálva, anyatejjel táplált csecsemőkre vonatkozóan számolva kb. 280 mg/nap.

Gyermekeknél (1-17 éves kor között), kalkulálva a kalcium csontokba való beépülésével és a napi kalcium-veszteség pótlásával 1-3 éveseknél 380 mg/nap, 4-10 éves kor között 680 mg/nap, míg 11-17 éveseknek 1150 mg/nap a napi ajánlott beviteli érték.

18-24 év közötti fiatal felnőtteknél picivel magasabb, 860 mg/nap kalcium pótlása javasolt, mivel ebben a korosztályban még szintén jelentős a kalcium csontokba való felhalmozása.

Ez a szükséglet természetesen különböző állapotokban, vagy eltérő táplálkozási csoportoknál változhat (pl.: sportolók, idősek, vegetáriánusok, fogyókúrázók, stb.) [1].

Terhesség

Terhesség és szoptatás ideje alatt a szervezetben bekövetkező változások kapcsán vizsgálták az esetlegesen fellépő plusz tápanyagigényeket. A WHO/FAO tanulmányai alapján a kalcium felszívódása nem növekszik, sőt valószínűleg csökken is a szoptatás ideje alatt. Kimutatták, hogy az anyatejben található kalcium a szoptatás első 3 hónapjában kb. 5.0–7.5 mmol/L, ami később jelentősen lecsökken [2]. Ennek a mennyisége hormonális szabályozott, amire szintén nincs befolyással az anya kalciumpótlása [3]. Megfigyelték, hogy a szoptatás idején tapasztalható csonttömeg-vesztést nem befolyásolja a kalciumbevitel [4].

Ezen okok miatt extra kalciumpótlás nem szükséges terhesség és szoptatás alatt.

Hiány tünetei

A kalcium három különböző formában van jelen a vérkeringésben: szabad Ca-ionként, fehérjéhez kötődve (kb. 45%) és kb. 10 % komplexképző anyagokhoz kötődve (pl.: citrát, foszfát, szulfát, karbonát, stb. formájában). Koncentrációja a vérben szűk tartományban mozog: 2.25–2.6 mmol/L között (ebből az ionos forma koncentrációja 1.1–1.4 mmol/L), melynek szintjét a kalcitonin, parathyreoid hormon (PTH) és a kalcitriol (D-vitamin egyik aktív formája) szabályozza.

A csontokba beépülő kalcium mennyisége függ a kortól. Kalcium hiánya a csontozat csökkenését okozhatja, ami csontsűrűség csökkenést (osteopenia), csontritkulást (osteoporosis) formájában jelenhet meg. Ez alacsony ásványi csontsűrűséggel (BMD, bone mineral density) társulhat, illetve emelkedik a csonttörés rizikója. A BMD szint csökkenése emellett utalhat D-vitamin hiányához, amely akár angolkórhoz, csontok lágyuláshoz (osteomalacia) vezethet.

Menopauza után hölgyeknél gyakoribb az előfordulása csontritkulás következményeként, azonban idősebb férfiak is tapasztalhatnak idős korhoz kapcsolódóan 5-10 évvel hölgy társaikhoz képest [5].

Szervezetben betöltött szerepe

A kalcium a sejtmembrán felépítésén és sejtek közötti kommunikáción keresztül részt vesz normál ingerületátvitelben, ezáltal hozzájárul a normál izomműködéshez, szükséges normál csontozat és fogazat fenntartásához. A protrombin átalakulása a Ca-ion hiányában elmarad, így kiemelkedő szerepe van a normál véralvadási folyamatokban. Enzimekhez kötődve katalizáló és felépítő hatása van, amelyen keresztül hozzájárul az emésztőenzimek normál működéséhez.

Fontos szerepe van a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokban és szerepet játszik a sejtosztódási folyamatokban és a sejtek specializációjában.

Forrás

A kalcium legfőbb táplálékforrása Európa különböző országaiban más és más. Közös jellemző, hogy a tejtermékek a legfontosabbként említendőek. Kalciumban gazdag forrásnak tekinthetőek a zöld levelű zöldségek, hüvelyesek, diófélék, hal, puha csontok (például szardínia konzerv) és kalciummal dúsított élelmiszerek. A kemény víz szintén jelentősen hozzájárul a kalciumbevitelhez.

Felszívódás

Az emésztőrendszerben a kalcium felszívódása nagyobb arányban aktívan, a sejteken keresztül történik, kisebb részt passzív úton (8–23 %), a bélhám sejtem között [6]. Az aktív transzport telíthető, amelyet a kalcitriol szabályoz, ezáltal a kalcium felszívódása függ a D-vitamin szintjétől is, ugyanis D-vitamin hiányában a felszívódás elégtelenné válik.

A kalcium hasznosítását befolyásolja az életkor, tekintve, hogy a gyors növekedéssel jellemezhető fiatalabb életkorban magasabb, míg öregebbeknél alacsonyabb.

A fiziológiás igénynek nem megfelelő, alacsony kalciumpótlás esetén a hiányt a csontozatból pótolja a szervezet, amely krónikus esetben akár az előbb ismertetett csontritkuláshoz is vezethet.

Interakció más vitaminnal

Szoros kölcsönhatás fedezhető fel a kalcium-szint és a D-vitamin szintje között. Nagy dózisban történő kalcium szedésekor a kalcitriol koncentrációja is növekedhet. Ennek valószínűsíthető az a pozitív hatás is, hogy a kombinált készítmények adása előnyösebbnek bizonyult a kalcium vagy D-vitamin külön-külön szedéséhez viszonyítva [7].  A csontok mineralizációjához és karbantartásához a kalcium mellett fontos a foszfor pótlása is. Nagy mennyiségű nátrium fogyasztása megnövekedett kalciumürítést okozhat, ezért fokozottan ügyelni kell a só bevitelre [8].

Túladagolás

Kalcium, táplálkozással történő túladagolásának kicsi az esélye, azonban magas dózisban, D-vitaminnal történő étrend-kiegészítéskor már lehetséges. A felszívódott kalcium főként a vizelettel távozik, emellett kisebb arányban izzadtság formájában és a széklettel ürül. Emiatt idősek és vesebetegek esetén fokozott felügyeletet kell fordítani a bevitt kalcium mennyiségére.

A vesekövek egyik tipikus alkotórésze lehet a kalcium-oxalát.

A táplálékkal bejutó nagy mennyiségű kalcium, vesekő-kialakulására való hatása nem egyértelmű. Egy korábban elvégzett tanulmányban megfigyelték, hogy étkezéssel bevitt nagyobb mennyiségű kalciumbevitel csökkentheti a vesekő kialakulásának a kockázatát [9], míg más tanulmány ezt cáfolta és a vesekő-képződés megnövekedett rizikójára figyelmeztet [10].

A túladagolás tünetei fáradtság, izomgyengeség, étvágytalanság, hányinger, hányás, székrekedés, tachycardia, lágyrész meszesedés, a növekedés elégtelensége és a fogyás.

Irodalomjegyzék

1. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for calcium. EFSA Journal 2015;13(5):4101.
2. Atkinson SA, Alston-Mills BP, Lonnerdal B, Neville MC and Thompson MP, 1995. Major minerals and ionic constituents of human and bovine milk. In: Handbook of Milk Composition. Ed Jensen RJ. Academic Press, San Diego, USA, 593-619.
3. Olausson H, Goldberg GR, Laskey MA, Schoenmakers I, Jarjou LM and Prentice A, 2012. Calcium economy in human pregnancy and lactation. Nutrition Research Reviews, 25, 40-67.
4. Sowers MF, Hollis BW, Shapiro B, Randolph J, Janney CA, Zhang D, Schork A, Crutchfield M, Stanczyk F and Russell-Aulet M, 1996. Elevated parathyroid hormone-related peptide associated with lactation and bone density loss. The Journal of the American Medical Association, 276, 549-554.
5. IOM (Institute of Medicine), 2011. Dietary Reference Intakes for calcium and vitamin D. National Academies Press, Washington, D.C., USA, 1133 pp.
6. McCormick CC, 2002. Passive diffusion does not play a major role in the absorption of dietary calcium in normal adults. Journal of Nutrition, 132, 3428-3430.
7. Lips P, 2012. Interaction between vitamin D and calcium. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory Investigation. Supplement, 243, 60-64.
8. Zarkadas M, Gougeon-Reyburn R, Marliss EB, Block E and Alton-Mackey M, 1989. Sodium chloride supplementation and urinary calcium excretion in postmenopausal women. American Journal of Clinical Nutrition, 50, 1088-1094.
9. Curhan GC, Willett WC, Rimm EB, Stampfer MJ: A prospective study of dietary calcium and other nutrients and the risk of asymptomatic kidney stones. N Engl J Med 328:833–838, 1993.
10. Gary C. Ciirhan, Comparison of Dietary Calcium with Supplemental Calcium and Other Nutrients as Factors Affecting the Risk for Kidney Stones in Women. Annals of Internal Medicine 126, 7:497-504, 1997.

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!