A szédülés gyakori, akár élethosszig tartó panasz is lehet

Ugyan a betegek nagyobb része saját lábán keresi fel az orvost, mégis sokszor nehézséget okoz a gyors kivizsgálás. A heves tünetek miatt (néha intenzív hányinger, hányás kíséri) minél előbb célzott vizsgálatokra lesz szükség.

Amíg a diagnózis megszületik
A betegek panaszai többnyire jellegzetesek, azonban nagyon sok esetben szubjektívek és szervi okkal csak részben magyarázhatók. A pontos kórelőzmény és az alapos fizikális vizsgálat nagy segítség, ennek ellenére a szédülés okát minden ötödik betegnél nem találják meg. Fel kell készülni, hogy a kivizsgálások és a gyógykezelések hosszadalmasak lesznek. Sok esetben nincs oki terápiát nyújtó gyógyszer a szédülés csillapítására, így, ha a kiváltó betegséget nem lehet kezelni, csak tünetcsökkentést segítő gyógyszerekkel tudnak javulást elérni.

A szédülés meghatározása is sokrétű: a test mozgásának illuzórikus érzete (forgás, dőlés, ingadozás) vagy a környezet elmozdulásának illúziója képezi az alapját, de a térbeli tájékozódás kellemetlen zavarát is ide sorolják.

Az egyensúly- és testtartás-szabályozó rendszer betegségei jellegzetesen határterületi problémaként jelentkeznek a mindennapi orvosi gyakorlatban (neurológia: agyi eredetű egyensúlyzavarok, reumatológia: nyaki eredetű szédülés, a fül-orr-gégészet: belsőfül eredetű szédülés). Ezek mellett még számos belgyógyászati-, kardiológiai-, haematológiai- és pszichiátriai kórkép is okozhat szédülékenységet, bizonytalanságérzést.

Az életminőséget rendkívüli mértékben rontja a szédüléssel járó állapot, hiszen a beteg szinte minden hétköznapi tevékenységre alkalmatlan állapotba kerül és ez az aktív (tünetmentes) periódusban is korlátozza a betegeket, bizonytalanná válva a mindennapi élettevékenységeikkel (pl. vezetés, közlekedés) kapcsolatban.

Hogyan enyhíthetők a tünetek?

 A szédülés ugyan jól körülírható jellegzetes tünet, okának felderítése sokszor több orvosi terület együttes munkájával sem kivitelezhető gyorsan.

• Oki terápiája csak akkor eredményes, ha megtalálják a kiváltó okot.
• Amennyiben ez nem jár sikerrel, ma már létezik olyan tüneti gyógyszeres kezelés, amellyel a szédülés jelentősen enyhíthető vagy megszüntethető. Erre addig is van lehetősége az orvosnak, amíg a diagnózis meg nem születik.
• Ugyan a sportolás ilyen időszakban nehezen kivitelezhető tevékenység, a rendszeres mozgás  egyensúlytornák formájában a mindennapok részévé kell, hogy váljon.
• A krónikus, időskori szédüléssel járó állapotokban javasolt, hogy a mindennapok tekintetében lehetőség szerint úgy rendezzék be az otthont és az életvitelhez szükséges mozgásterületet, hogy az a szédülés szempontjából biztonságos legyen, és a beteg napjai kellemesen teljenek.

Önnek ajánljuk